Szerintem aggályos az a hozzáállás, hogy ha gyereket vállalok, akkor azt a gyereket kutya kötelessége mindenki másnak nevelni, mindenki másnak eltartani, én már megtettem a magam feladatát avval, hogy szültem/nemzettem.

Vajon miért gondolja oly sok szülő, hogy az államnak (a többiek adójából) kell gondoskodnia a gyermekek anyagi biztonságáról? Miért nem úgy vállalunk gyereket – tisztelet a kivételnek, akik, sajnos, szerény tapasztalataim szerint, igen kevesen vannak -, hogy előtte elgondolkodunk: vajon meg tudok-e adni annak a gyereknek a későbbiekben mindent; a szeretet mellett anyagilag is olyan biztonságot, amivel elősegíthetem, hogy teljes életet éljen? Hogy ne csak nőjön, mint egy szobanövény a sarokban, mindenféle tapasztalás nélkül, hanem érjék értékes impulzusok is.

Ezért is érthetetlen számomra, miért ágálnak az osztálypénz ellen? Honnan lenne az iskolának forrása arra, hogy kirándulást, színházlátogatást finanszírozzon vagy elvigye a gyerekeket múzeumba? Ezt is az államnak kellene dotálni a többiek pénzéből? Nem elég, hogy az iskola megszervezi, evvel is levéve a szülők válláról a terhet, és elviszi a gyerekeket ezekre a programokra? Úgy látszik, nem! Nem elég, mert ahogy a felelősséget, úgy a gyerekeink épülésének problémáját is másra hárítjuk.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.