Ezt az országot csak néhanap vezetik tisztességes emberek.
Az utóbbi másfél év, nem a „néhanap” kategóriájába tartozik.

Leminősítettek minket, bóvli kategóriába kerültünk. Na és? Van még ennél lejjebb is. Ki sem kellene mondani: a csőd! Ehhez kell azért még néhány dolog, kezdetnek még egy hitelminősítő leminősítése, és persze folytatni kell a Hungaricumnak is nevezhető gazdaságpolitikát.

Úgy néz ki, folytatjuk. Pedig nem lenne annyira bonyolult, csak nem kellene tovább az országra erőszakolni ezt a gyalázatos politikát, ahol nem lehet senki sem okosabb a Vezérnél és barátjánál. Na persze be kellene ismerni, hogy elkúrták, nem kicsit, nagyon. Volt egy vicce a Nemzeti Együttműködés Emberének (akkor még messze volt ettől az eszement névtől, de sikerült teljesen meghasonulnia – talán az egész a 2002-es bukásával kezdődött) még ’98-ban, amikor Horn Gyulával vitázott. A lényege ez volt: „szerencsére lassan haladunk, mert rossz irányba megyünk”.

Pedig akkor, a sokat szidott Bokros-csomaggal megtelt a kincstár – megszenvedtünk érte, azt hittük, ennél rosszabb már nem jöhet. Meg is kapta a maga beosztását a Horn-kormány, leváltottuk. Utána jött a szabadrablás, többek között a miniszterelnök és családja meggazdagodása, az Ezüsthajó Kft. (egy nagyszerű kormányzati pénzmosoda, ami ellen az ügyészség természetesen nem talált semmit – hogy is talált volna: Polt Péter, mint legfőbb ügyész, a szőnyeg alá söpört mindent; ha valaki nem lenne képben, ezt a posztot ismét ő tölti be) és még lehetne sorolni, de minek?

Most (2010-ben), hogy ismét kormányra kerültek, üres volt a kassza. A nyolc éves pofázás után ki kellett volna találni valamit, meg kellett volna oldani az ország gazdasági- és egyéb gondjait (az se lett volna szégyen, ha folytatják, amit Bajnaiék elkezdtek, és esetleg azt mondják, ők találták ki). De mostanra végleg kiderült, hogy erre képtelenek, szakmailag nincsenek azon a szinten, csak a duma megy nekik (ellenzékben: „ez így nem jó”! – ez a finomabb változat volt); ezek megmagyarázzák azt is, hogy a döglött ló a sarokban csak alszik. Most Selmeczi, előtte Matolcsy.

Még jó, hogy ez nem egy szerkesztett blog, mert már nyithatnám is az ajtót a terrorelhárításnak... (nem tudom pontosan, de lehet, hogy csak százmilliót számláznának ki büntetésként?) – médiatörvény, na az is szép baleset. De mit tegyünk, ha még a véleménytől is félnek? Ilyen igazi tökös magyar gyerekek ezek!

Sok mindent lehet mondani az előző kormányra. Rosszul csinálták nem vitás – a kommunikációjuk a béka segge alatt volt, talán ez lehetett a legnagyobb hibájuk –, variáltak állandóan, nem volt a reformokra rendesen kidolgozott tervük, az MSZP és az SZDSZ is a magáét szajkózta, így lett a reformokból egy kivitelezhetetlen katyvasz. Ja, és majdnem elfelejtettem: hazudott a Gyurcsány, ezért le kellett bontani a belvárost a forradalmároknak.
Akkor 16 éve volt demokrácia Magyaroszágon, megtanulhattuk volna, hogy minden kampányban hazudnak (na persze, a Gyurcsány számokat is eltitkolt), így megy ez nyugaton is. Nem, a mi buta népünk csak azt a hazugságot bocsátja meg, amit a Vezére követ el (pedig Ő nem is hazudott soha – jaj, hogy is van ez?).

Egy biztos, van néhány közgazdász (jobb- és baloldalon), aki, ha adunk neki egy darab kockás papírt (nem írhatna ám többet 1 oldalnál!), úgy kirántaná a szarból ezt az országot, hogy a sötét Matolcsy csak lesne – na jó, megengedem, senki sem  tudná egy fecnin  megváltani a gazdaságot, de azért kezdetnek jó lenne.

Bizony, régen.
Amúgy is leírták helyettem, én meg beleszartam, olvastam őket.

De van egy pont, amikor már nem bírja tovább az ember. Eljött.
Nem vagyok naiv, tudom, hogy annál, amit én írok, vannak jobbak is; de nem gond, azért ezentúl leírom.

Nem elég a bankoktól a 200 milliárd, több adóbevétel kell. A multikat is megadóztatjuk! – gondolom, eképpen elmélkedik Orbán Viktor.

Három bank is tervezi a kivonulását, írta meg tegnap a Népszava. No persze tudjuk, hogy az nem megy olyan könnyen (bővebben itt: Népszava és itt: penzblog.blog.fn.hu), és még az adó mértéke ellenére sem rossz piac a magyar (Az MNB szerint a bankadó jelentős kockázata az, hogy csökkentheti a magyarországi bankszektor tőkevonzó képességét, és ezáltal hitelezési lehetőségeit, azaz a hazai bankpiacon tovább szűkülhet a vállalkozások és a háztartások hitelhez jutása.), tehát a nagy kérdés az, meddig nyújtózkodhat a kormány?

A válasz: megadóztatja a multikat is, a távközlési és energetikai cégek mellett az áruházláncokat is. Persze ez még nem biztos, ma jelenti be a Vezér a "második gazdasági akciótervet" – itt cca. 70 milliárd lesz a tarifa. Ilyenkor azért elgondolkodik az ember, hogy is kommunikálták a bankadót: "nekik is ki kell venni a részüket a válságból, mert rajtuk segített akkor az állam"; kérdem én, ezt mivel fogják kommunikálni? A nemzeten élősködők is adózzanak?

Egy viszont biztos, hogy ebben a szférában már könnyebb lesz kivonulni.

Minden esetre a kormány kapkodása és hozzá-nem-értése egyre látványosabb, és ha ez így megy tovább, mi marad nekünk? Tényleg a bőgatya és a fütyülős barack...?